[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Olyan hatalmas rettegés tört rá, hogy moccanni sem bírt, csak
mozdulatlanul és némán hevert és szenvedett.
* * *
Az idegesítQ zajforrás csak nem akart megszqnni. Jason a meleg
takaróba burkolózva feküdt, s kinyúlt, hogy lenyomja a csörgQórát. Matatni
kezdett vele, de aztán rájött, hogy a hang máshonnan jön.
Fél szemmel rásandított az órára, még csak négy óra körüljárt. Tehát
alhat még néhány órát, gondolta. Sajgott a feje. Kinek támadhatott az a
89
remek ötlete, hogy reggeli esküvQt rendezzenek? Az Q véleményére
bezzeg senki nem volt kíváncsi ez ügyben.
A zaj pedig csak erQsödött. Folyamatossá vált a kopogás.
Valaki a bejárati ajtó elQtt állt.
Ha valamelyik családtagja qzné vele ezt a rossz tréfát, elég nyersen
fogja vele közölni nemtetszését.
Jason kikászálódott az ágyból és végigbotorkált a lakáson.
Ki az? kérdezte ingerülten, és megdörzsölte az arcát.
Carrie.
És Mandy.
A két éjszakai látogató szinte felfeszítette az ajtót.
Tenned kell valamit! kiáltotta a belépQ Carrie, aki néhány perce
szemlátomást még sírt.
Nem tudtunk semmit sem tenni siránkozott Mandy.
Mi történt?
Ez nyújtott át egy borítékot Carrie Jasonnak, amin az Q neve
szerepelt, és Q alig ismerte fel Charlotte amúgy igen szép kézírását.
Nyugtalanul vette át a levelet, és azonnal kibontotta a borítékot.
Jason!
Ez a legalkalmatlanabb pillanat a bocsánatkérésre, de ne
haragudj rám, mert nem vagyok képes megesküdni veled.
Kérlek, bocsáss meg, ha tudsz!
Charlotte
Hát ez vicc. Nem a legjobbak közül való, de akár nevetni is fog majd
rajta néhány percen belül.
Ki vett rá erre benneteket? kezdte faggatni a lányokat a tQle telhetQ
legszigorúbb hangon.
Senki szipogta Carrie. Ez a helyzet. Kimentem a mosdóba, és
megláttam, hogy anyánál világosság van. Benéztem hozzá, hogy miért
nem alszik, de nem volt ott. Sehol sem volt.
Az autó sincs a parkolóban.
A hír hallatán Jason szemébQl kipattant az álom.
Most mit csináljunk? sírta el magát Carrie halkan.
Semmit! döntött Jason azonnal. Ígérjétek meg, hogy egyetlen szót
sem szóltok errQl senkinek!
De&
Tegyétek, amit mondtam. Nincs idQ vitatkozni. Ha nem érkezek
addigra vissza, amikor az esküvQi kocsi Charlotte-ért jön, mondjátok el
mindenkinek, hogy Charlotte velem van.
De mit akarsz tenni? követte Mandy a hálószobájába sietQ férfit.
Természetesen megkeresem, mert részt kell vennie egy esküvQi
szertartáson.
90
12.
Jason elképzelni sem tudta, Charlotte hol lehetett.
Már legalább egy óra telt el, amióta az autóval a nyomába eredt, mert
eltökélte, hogy megtalálja. Megpróbált az asszony fejével gondolkodni, de
nem ment. P ugyan nem szokott megfutamodni semmitQl, fQként nem a
saját esküvQjétQl.
Úgy tqnt, félreértette Charlotte viselkedését. Azt hitte, az asszony is
ugyanolyan örömmel várja a kézfogó napját, mint Q. Vaknak kellett lennie
ahhoz, hogy ne vegye észre, mekkora kételyek dúltak a nQ lelkében, hogy
mennyire megriadt, és milyen magányosnak érezte magát.
Pedig számolnia kellett volna ezzel az eshetQséggel. Sarokba szorította,
belekényszerítette ebbe a házasságba, és ráerQltette saját akaratát.
Ahogy pirkadni kezdett, nyugtalansága fokozódott.
Kétségbeesetten járta be a lehetséges helyszíneket, és egyre nagyobb
sebességgel hajtott. Rápillantott az órára, és pánikba esett.
Néhány óra múlva kéz a kézben kellene fellépkedniük a templom
lépcsQjén. Úgy döntött, hogy nem fog nélküle hazatérni. Mindent elkövet,
hogy megszabadítsa félelmétQl, hogy megerQsítse, és végtelen
szerelmérQl biztosítsa.
Ösztönösen arra a homokos tengerparti részhez hajtott, ahol annak
idején megkérte a nQ kezét.
Amikor megpillantotta a nQ hanyagul leparkolt autóját, nagy kQ esett le
a szívérQl. Kiugrott az autóból, és bevágta maga mögött az ajtót, de a
nagy csattanás hangját elsodorhatta a szél, mert Charlotte csak
mozdulatlanul bámult tovább a messzeségbe.
Jason néhány másodpercig nem mozdult. A szíve repesett az örömtQl,
hogy semmi baja nem esett a kedvesének.
Charlotte összegörnyedve ült az elszenesedett rönkön, és teljesen
belefeledkezett a megtörQ hullámok bámulásába. Haja vadul ide-oda
repdesett az erQs szélben. Teljesen átfagyhatott, hiszen nem volt rajta
semmilyen meleg felsQ, gondolta a férfi, és levetette a dzsekijét.
Jason azon tqnQdött, miközben elindult a jegyese felé, hogy mit is
kellene neki mondania. De teljesen tanácstalan volt.
Az asszony is csak akkor vette észre, amikor már csak néhány lépésre
volt tQle. Sápadt arca könnyekben úszott. Értetlen arccal fogadta a férfi
közeledését, mint aki nem hisz a szemének.
Jason?
Vicces, hogy itt találkozunk újra terítette felsQjét a nQ vállára.
Én& hogy találtál meg?
Hát eltelt egy kis idQ, amíg megtaláltalak. Bármi kételyed is volt,
Charlotte, megbeszélhetted volna velem.
A nQ összeráncolta a szemöldökét.
Nem volt& Én próbáltam, de folyton elfoglalt voltál, az idQ elrepült, és
most& hangja elhalt, nem mert a férfi szemébe nézni.
91
Elérkezett az idQ fejezte be a férfi a félbehagyott mondatot, és leült
mellé.
Én képtelen vagyok ezt végigcsinálni.
Miért? kérdezte a férfi nyugodtan.
Nem vagyok képes& Nem szeretlek zokogott fel a nQ.
Jason feszült lett.
Ezt nem hiszem, Charlotte. Ennek valami más lehet az oka.
Valójában a családodat szeretem. Nekem sosem volt, és rájöttem,
hogy pusztán ezért nem mehetek hozzád feleségül. Én& nem tudok
feleségül menni hozzád& Képtelen vagyok erre.
Jason úgy érezte magát, mint akit gyomorba vágtak.
A& családom?
Igen kiáltotta a nQ. A kedvességük teljesen levett a lábamról, és én
azt hittem, hogy ha hozzád megyek feleségül& Carrie-vel részünk lehet
egy népes család szeretetében. De rádöbbentem, mennyire igazságtalan
volna ez veled szemben.
Jason dühöt, fájdalmat, és csalódottságot érzett.
Talán korábban kellett volna ezen elgondolkodni, mert kissé elkéstél a
lelkizéssel ragadta meg a férfi a karját, és talpra állította az ellenkezni
próbáló nQt.
Jason, kérlek&
Elhallgass, kérlek, még mielQtt olyat mondok, amit késQbb
megbánhatok! figyelmeztette a feldúlt férfi. Ott áll elQtte az egyetlen nQ,
aki képes volt elérni azt, hogy letérdeljen elQtte. Szerelme teljesen
elfeledtette vele, hogy elQtte mennyire magányos volt. És most képes
volna visszavonni mindezt egy utolsó pillanatban tett kijelentéssel. Semmi
sem alázhatná meg jobban, mint ez a borzalmas visszakozás.
Nem lehetek a feleséged& hát nem érted? szólt erQtlen hangon a nQ,
de Jason se látott, se hallott. Amikor az ölbe kapott asszonnyal elérte a
kocsiját, kinyitotta az autót, és betette a nQt az ülésre. Átszaladt a
kormány felQli ajtóhoz, mivel attól tartott, a nQ menekülni próbál.
Begyújtotta a motort, és felkapcsolta a fqtést. Szótlanok voltak, míg az
autópályához nem értek.
Miért teszed ezt velem? fogta vallatóra a nQ.
Nem tudom vallotta be a férfi. Csak abban vagyok biztos, hogy
akkor is végigcsinálod ezt az esküvQt, ha ez lesz életünk utolsó napja.
De hogy erQltethetsz rám egy házasságot annak tudatában, amiket
elmondtam?
Talán az egész családomat érintQ megaláztatás késztet erre folytatta
a férfi némi gúnnyal a hangjában. Arról a családról beszélek, amit
állítólag úgy a szívedbe zártál. Talán azt szeretném, hogy ne okozzak
fájdalmat az anyámnak, aki éjt nappallá téve három héten át dolgozott
ezért az egyetlen napért, amit tökéletesnek képzelt. De az is lehet, hogy
nem tudnék a testvéreim és családjuk szemébe nézni azok után, hogy a
teljes nyári szabadságukat felborítva azonnal ide utaztak. De nem utolsó
sorban talán azért vonszollak oltár elé, mert én magam is idegenkedem a
megaláztatástól. Tehát egy pillanatra se kételkedj abban, hogy ma
hozzám jössz feleségül!
Nem arról van szó, hogy nem vagy fontos nekem küszködött
könnyeivel a nQ.
92
Elhiszem. Olyan fontos vagyok neked, hogy leléptél az esküvQ napján.
Tudom, hogy haragszol& [ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl exclamation.htw.pl
Olyan hatalmas rettegés tört rá, hogy moccanni sem bírt, csak
mozdulatlanul és némán hevert és szenvedett.
* * *
Az idegesítQ zajforrás csak nem akart megszqnni. Jason a meleg
takaróba burkolózva feküdt, s kinyúlt, hogy lenyomja a csörgQórát. Matatni
kezdett vele, de aztán rájött, hogy a hang máshonnan jön.
Fél szemmel rásandított az órára, még csak négy óra körüljárt. Tehát
alhat még néhány órát, gondolta. Sajgott a feje. Kinek támadhatott az a
89
remek ötlete, hogy reggeli esküvQt rendezzenek? Az Q véleményére
bezzeg senki nem volt kíváncsi ez ügyben.
A zaj pedig csak erQsödött. Folyamatossá vált a kopogás.
Valaki a bejárati ajtó elQtt állt.
Ha valamelyik családtagja qzné vele ezt a rossz tréfát, elég nyersen
fogja vele közölni nemtetszését.
Jason kikászálódott az ágyból és végigbotorkált a lakáson.
Ki az? kérdezte ingerülten, és megdörzsölte az arcát.
Carrie.
És Mandy.
A két éjszakai látogató szinte felfeszítette az ajtót.
Tenned kell valamit! kiáltotta a belépQ Carrie, aki néhány perce
szemlátomást még sírt.
Nem tudtunk semmit sem tenni siránkozott Mandy.
Mi történt?
Ez nyújtott át egy borítékot Carrie Jasonnak, amin az Q neve
szerepelt, és Q alig ismerte fel Charlotte amúgy igen szép kézírását.
Nyugtalanul vette át a levelet, és azonnal kibontotta a borítékot.
Jason!
Ez a legalkalmatlanabb pillanat a bocsánatkérésre, de ne
haragudj rám, mert nem vagyok képes megesküdni veled.
Kérlek, bocsáss meg, ha tudsz!
Charlotte
Hát ez vicc. Nem a legjobbak közül való, de akár nevetni is fog majd
rajta néhány percen belül.
Ki vett rá erre benneteket? kezdte faggatni a lányokat a tQle telhetQ
legszigorúbb hangon.
Senki szipogta Carrie. Ez a helyzet. Kimentem a mosdóba, és
megláttam, hogy anyánál világosság van. Benéztem hozzá, hogy miért
nem alszik, de nem volt ott. Sehol sem volt.
Az autó sincs a parkolóban.
A hír hallatán Jason szemébQl kipattant az álom.
Most mit csináljunk? sírta el magát Carrie halkan.
Semmit! döntött Jason azonnal. Ígérjétek meg, hogy egyetlen szót
sem szóltok errQl senkinek!
De&
Tegyétek, amit mondtam. Nincs idQ vitatkozni. Ha nem érkezek
addigra vissza, amikor az esküvQi kocsi Charlotte-ért jön, mondjátok el
mindenkinek, hogy Charlotte velem van.
De mit akarsz tenni? követte Mandy a hálószobájába sietQ férfit.
Természetesen megkeresem, mert részt kell vennie egy esküvQi
szertartáson.
90
12.
Jason elképzelni sem tudta, Charlotte hol lehetett.
Már legalább egy óra telt el, amióta az autóval a nyomába eredt, mert
eltökélte, hogy megtalálja. Megpróbált az asszony fejével gondolkodni, de
nem ment. P ugyan nem szokott megfutamodni semmitQl, fQként nem a
saját esküvQjétQl.
Úgy tqnt, félreértette Charlotte viselkedését. Azt hitte, az asszony is
ugyanolyan örömmel várja a kézfogó napját, mint Q. Vaknak kellett lennie
ahhoz, hogy ne vegye észre, mekkora kételyek dúltak a nQ lelkében, hogy
mennyire megriadt, és milyen magányosnak érezte magát.
Pedig számolnia kellett volna ezzel az eshetQséggel. Sarokba szorította,
belekényszerítette ebbe a házasságba, és ráerQltette saját akaratát.
Ahogy pirkadni kezdett, nyugtalansága fokozódott.
Kétségbeesetten járta be a lehetséges helyszíneket, és egyre nagyobb
sebességgel hajtott. Rápillantott az órára, és pánikba esett.
Néhány óra múlva kéz a kézben kellene fellépkedniük a templom
lépcsQjén. Úgy döntött, hogy nem fog nélküle hazatérni. Mindent elkövet,
hogy megszabadítsa félelmétQl, hogy megerQsítse, és végtelen
szerelmérQl biztosítsa.
Ösztönösen arra a homokos tengerparti részhez hajtott, ahol annak
idején megkérte a nQ kezét.
Amikor megpillantotta a nQ hanyagul leparkolt autóját, nagy kQ esett le
a szívérQl. Kiugrott az autóból, és bevágta maga mögött az ajtót, de a
nagy csattanás hangját elsodorhatta a szél, mert Charlotte csak
mozdulatlanul bámult tovább a messzeségbe.
Jason néhány másodpercig nem mozdult. A szíve repesett az örömtQl,
hogy semmi baja nem esett a kedvesének.
Charlotte összegörnyedve ült az elszenesedett rönkön, és teljesen
belefeledkezett a megtörQ hullámok bámulásába. Haja vadul ide-oda
repdesett az erQs szélben. Teljesen átfagyhatott, hiszen nem volt rajta
semmilyen meleg felsQ, gondolta a férfi, és levetette a dzsekijét.
Jason azon tqnQdött, miközben elindult a jegyese felé, hogy mit is
kellene neki mondania. De teljesen tanácstalan volt.
Az asszony is csak akkor vette észre, amikor már csak néhány lépésre
volt tQle. Sápadt arca könnyekben úszott. Értetlen arccal fogadta a férfi
közeledését, mint aki nem hisz a szemének.
Jason?
Vicces, hogy itt találkozunk újra terítette felsQjét a nQ vállára.
Én& hogy találtál meg?
Hát eltelt egy kis idQ, amíg megtaláltalak. Bármi kételyed is volt,
Charlotte, megbeszélhetted volna velem.
A nQ összeráncolta a szemöldökét.
Nem volt& Én próbáltam, de folyton elfoglalt voltál, az idQ elrepült, és
most& hangja elhalt, nem mert a férfi szemébe nézni.
91
Elérkezett az idQ fejezte be a férfi a félbehagyott mondatot, és leült
mellé.
Én képtelen vagyok ezt végigcsinálni.
Miért? kérdezte a férfi nyugodtan.
Nem vagyok képes& Nem szeretlek zokogott fel a nQ.
Jason feszült lett.
Ezt nem hiszem, Charlotte. Ennek valami más lehet az oka.
Valójában a családodat szeretem. Nekem sosem volt, és rájöttem,
hogy pusztán ezért nem mehetek hozzád feleségül. Én& nem tudok
feleségül menni hozzád& Képtelen vagyok erre.
Jason úgy érezte magát, mint akit gyomorba vágtak.
A& családom?
Igen kiáltotta a nQ. A kedvességük teljesen levett a lábamról, és én
azt hittem, hogy ha hozzád megyek feleségül& Carrie-vel részünk lehet
egy népes család szeretetében. De rádöbbentem, mennyire igazságtalan
volna ez veled szemben.
Jason dühöt, fájdalmat, és csalódottságot érzett.
Talán korábban kellett volna ezen elgondolkodni, mert kissé elkéstél a
lelkizéssel ragadta meg a férfi a karját, és talpra állította az ellenkezni
próbáló nQt.
Jason, kérlek&
Elhallgass, kérlek, még mielQtt olyat mondok, amit késQbb
megbánhatok! figyelmeztette a feldúlt férfi. Ott áll elQtte az egyetlen nQ,
aki képes volt elérni azt, hogy letérdeljen elQtte. Szerelme teljesen
elfeledtette vele, hogy elQtte mennyire magányos volt. És most képes
volna visszavonni mindezt egy utolsó pillanatban tett kijelentéssel. Semmi
sem alázhatná meg jobban, mint ez a borzalmas visszakozás.
Nem lehetek a feleséged& hát nem érted? szólt erQtlen hangon a nQ,
de Jason se látott, se hallott. Amikor az ölbe kapott asszonnyal elérte a
kocsiját, kinyitotta az autót, és betette a nQt az ülésre. Átszaladt a
kormány felQli ajtóhoz, mivel attól tartott, a nQ menekülni próbál.
Begyújtotta a motort, és felkapcsolta a fqtést. Szótlanok voltak, míg az
autópályához nem értek.
Miért teszed ezt velem? fogta vallatóra a nQ.
Nem tudom vallotta be a férfi. Csak abban vagyok biztos, hogy
akkor is végigcsinálod ezt az esküvQt, ha ez lesz életünk utolsó napja.
De hogy erQltethetsz rám egy házasságot annak tudatában, amiket
elmondtam?
Talán az egész családomat érintQ megaláztatás késztet erre folytatta
a férfi némi gúnnyal a hangjában. Arról a családról beszélek, amit
állítólag úgy a szívedbe zártál. Talán azt szeretném, hogy ne okozzak
fájdalmat az anyámnak, aki éjt nappallá téve három héten át dolgozott
ezért az egyetlen napért, amit tökéletesnek képzelt. De az is lehet, hogy
nem tudnék a testvéreim és családjuk szemébe nézni azok után, hogy a
teljes nyári szabadságukat felborítva azonnal ide utaztak. De nem utolsó
sorban talán azért vonszollak oltár elé, mert én magam is idegenkedem a
megaláztatástól. Tehát egy pillanatra se kételkedj abban, hogy ma
hozzám jössz feleségül!
Nem arról van szó, hogy nem vagy fontos nekem küszködött
könnyeivel a nQ.
92
Elhiszem. Olyan fontos vagyok neked, hogy leléptél az esküvQ napján.
Tudom, hogy haragszol& [ Pobierz całość w formacie PDF ]