[ Pobierz całość w formacie PDF ]
kifelé. - Isten veled, Jason! És sok szerencsét a darabhoz!
- A francba a darabbal! - kiáltotta Jason, elkapta Daisyt és
megfordította, hogy szembenézzenek egymással. - A fene egye
meg, nem tehetek róla!
- Tudom, hogy fontos dolgod van - mondta Daisy halkan, de
legalább már nem remegett a hangja. - Mondtam, nem hibáztatlak,
csak tudod, én nem vagyok valami jártas az ilyesmiben... Képtelen
vagyok civilizált módon kezelni ezt a dolgot - mondta, és
118
megpróbált kibújni a férfi érintése elQl. Hihetetlennek érezte, hogy
bár sajog a fájdalomtól, még most is kívánja a másik érintését. -
Engedj el! Haza kell mennem Charlie-hoz. Neki is fogsz
hiányozni. írjál neki egy lapot New Yorkból, jó?
- Már elköszöntem Charlie-tól.
- Igazán? Akkor jó. - Daisy szinte feltépte az ajtót. - Most már
valóban mennem kell - mondta, és már futott is végig a folyosón a
lift felé.
Charlie...
- Daisy!
A lány azonban, mintha nem is hallotta volna, beugrott a liftbe,
az ajtó összecsukódott mögötte, majd a lift elindult lefelé. Nem
szabad sírnom. Ha sírok, vörös lesz a szemem, bedagad, és Charlie
meglátja. Anélkül is van elég baja, hogy engem kellene
vigasztalnia. Hiszen tudtam én, hogy ez valamikor bekövetkezik.
Semmi elkötelezettség, mondta Jason. Ostoba voltam, hogy azt
hittem, Jason ugyanolyan szerelemmel szeret, mint én Qt.
Istenem, de fáj!
De nem szabad sírni. Nem szabad, hogy Charlie megtudja.
119
Megállt a ház ajtajában, nagy levegQt vett, hogy összeszedje
magát.
Teljesen persze nem fogom tudni átverni Charlie-t, hogy egy
csöppet sem érdekel, hogy Jason elment, de azt még eljátszhatom,
hogy minden rendben van, és Jason csak egy kis idQre utazott el.
Mert akkor lesz okom szomorúnak lenni, de mégsem látszik majd,
hogy össze van törve a szívem. Igen, ez lesz a legjobb.
Daisy nyelt egy nagyot, ragyogó mosolyt erQltetett az arcára,
és belépett a házba. Az ajtónál égett a lámpa, egyébként félhomály
volt. Daisy annyira fel volt zaklatva, hogy azt sem vette észre,
Charlie-nak, ha dolgozik, ennél sokkal több fény szokott kelleni.
- Charlie! Azt hiszem, Jason mondta neked, hogy... -és akkor
egy rémségesen ismerQs érzés kerítette hatalmába. Elhallgatott.
Igen, biztos ez az... Nem igaz, csak a tegnap este emléke,
amikor olyan nagyot tévedtem...
De most igaz volt.
Charlie nem aludt a karosszékben, hanem A festQállvány elQtt
hevert A földön.
- Charlie... - nyüszített fel a lány. - Istenem... nem...
De jött a tigrisléptq éj...
120
Daisy nem gondolta volna, hogy annyian lesznek a temetésen.
Nem is tudta, hogy Charlie-nak ilyen sok barátja van a telepen. A
mqvészek általában magányosak, nemigen jártak össze itt sem.
Mégis, most mind itt voltak, kicsit kényelmetlenül érezték
magukat, feszengtek, de legalább eljöttek, hogy végsQ búcsút
vegyenek Charlie-tól. Daisy megtörölte könnyes szemét, amikor
elfordult a sírtól.
- Válthatnánk pár szót, Miss Justine?
Daisy megfordult, és megpillantotta Eric Hayest. Nem fáson az,
csak az öccse, gondolta, és átjárta a fájdalom, amely azonnal heves
dühbe fordult. Nem akarta, hogy Eric itt motyogja el udvarias
részvétnyilvánítását. Épp elég sok mindenen ment át az elmúlt
napokban, nem hiányzott neki, hogy valaki még a naivitására és a
fájdalmára emlékeztesse.
- Micsoda meglepetés, hogy itt látom - mondta hqvösen. -
Attól tartok, nincs sok kedvem beszélgetni, Mr. Hayes.
- Eric - mondta a férfi, és elpirult, amitQl Daisy azonnal
megbánta, ahogy viselkedett vele. Hiszen nem Eric A hibás, amiért
a látványa felidézte benne a Jasonnal töltött utolsó éjszaka fájó
emlékét.
- Tudom, rossz az idQzítés - motyogta Eric. - És nem is
zavartam volna, csakhogy megígértem Jasonnak.
121
- Tessék?
- Jason küldött, hogy segítsek magának, mert Q nem jöhetett
el.
Hát persze, hogy nem tudott eljönni Charlie temetésére, mert el
van foglalva Az éj dalával. Ráadásul biztos nem akarja, hogy Q,
Daisy félreértse a részvétét, és valami mélyebb érzést sejtsen
mögötte. Daisy elfogadta mindkét tényt, de ettQl még inkább
neheztelt rá. Lehet, hogy Qt kihúzta a stáblistájáról, de a fene egye
meg, Charlie a barátja volt, és Jasonnak itt kellene lennie, hogy
elbúcsúzzék tQle.
- Nincs szükségem segítségre.
- Kérem! - szólt Eric és megfogta Daisy karját. - Jason nem
kér tQlem gyakran szívességet. Megköszönném, ha hagyná, hogy
teljesítsem, amit kért.
- Nem tudom, mit... - kezdett bele, de amint meglátta a férfi
könyörgQ tekintetét, elhallgatott. Miért is ne, mit számít mindez? -
Rendben, beszélhetünk, amíg elkísér a kocsimhoz.
Eric megkönnyebbülten felsóhajtott, és csatlakozott a lányhoz.
- Mit tehetnék önért? Sajnálom, hogy egyedül kellett intéznie
a temetéssel kapcsolatos tennivalókat. A színház igazgatója csak
tegnapelQtt értesítette Jasont az édesapja haláláról.
Daisynek elkerekedett a szeme.
122
- Miért kellett volna értesítenie Jasont?
- MielQtt elutazott GenfbQl, Jason felhívta, és megkérte,
tudassa vele, ha magának... - Eric elhallgatott, majd kis idQ múlva
óvatosan hozzátette: - .. .valamire szüksége lenne.
- Aha, értem. Nagyon kedves - mondta a lány, és nagyon
igyekezett, hogy ne érzQdjék hangján a keserqség. Úgy gondolta,
nem lehetetlen, hogy Jason bizonyos felelQsséget érez iránta,
miután elvette a szüzességét. És az is lehet, hogy a maga módján
Qszintén fájlalja Charlie halálát. - Sajnálom, hogy miattam fáradt.
Még amikor Charlie élt, nem tudtam elképzelni, hogyan fogom
túlélni a halálát. De rájöttem, hogy az ember mindig talál magában
elég tartalékot ahhoz, hogy bármit kezelni tudjon. Nincs szük-
ségem segítségre.
- Mondja, miért nem veszi igénybe a segítségemet? Remekül
tudok intézkedni biztosítási és költöztetési ügyekben. SQt, még
élvezem is.
- Költöztetési ügyekben?
- Hát csak nem akar többé ott lakni abban a házban? Az a sok
fájdalmas emlék... És... szóval azt reméltük, hogy most már eljön
New Yorkba.
Daisy döbbenten nézte a férfit.
- Hát a Desdemona. Most már nincs rá oka, hogy
123
visszautasítsa a szerepet. Bolond lenne, ha nem vállalná el.
Meglátja, rakétaként ível majd fölfelé a karrierje.
- Attól tartok, hiába jött. Még mindig nem akarok szerepelni a
bátyja darabjában.
Eric egy darabig nem szólt semmit.
- Szóval Jason az oka? Említette, hogy maga esetleg neheztel
rá. - Zavarba jött, de folytatta: - Nem tudom, mi van maguk között,
és nem is az én dolgom. Én csak az üzenetet vivQ küldönc szerepét
játszom. Hadd tegyem hát a dolgomat, jó? - Olyan kedvesen,
kisfiúsán mondta, hogy Daisy is megenyhült.
- Sajnálom, hiszen maga semmirQl sem tehet. És mi az üzenet?
- Az, hogy ha elfogadja Desdemona szerepét, akkor a [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl exclamation.htw.pl
kifelé. - Isten veled, Jason! És sok szerencsét a darabhoz!
- A francba a darabbal! - kiáltotta Jason, elkapta Daisyt és
megfordította, hogy szembenézzenek egymással. - A fene egye
meg, nem tehetek róla!
- Tudom, hogy fontos dolgod van - mondta Daisy halkan, de
legalább már nem remegett a hangja. - Mondtam, nem hibáztatlak,
csak tudod, én nem vagyok valami jártas az ilyesmiben... Képtelen
vagyok civilizált módon kezelni ezt a dolgot - mondta, és
118
megpróbált kibújni a férfi érintése elQl. Hihetetlennek érezte, hogy
bár sajog a fájdalomtól, még most is kívánja a másik érintését. -
Engedj el! Haza kell mennem Charlie-hoz. Neki is fogsz
hiányozni. írjál neki egy lapot New Yorkból, jó?
- Már elköszöntem Charlie-tól.
- Igazán? Akkor jó. - Daisy szinte feltépte az ajtót. - Most már
valóban mennem kell - mondta, és már futott is végig a folyosón a
lift felé.
Charlie...
- Daisy!
A lány azonban, mintha nem is hallotta volna, beugrott a liftbe,
az ajtó összecsukódott mögötte, majd a lift elindult lefelé. Nem
szabad sírnom. Ha sírok, vörös lesz a szemem, bedagad, és Charlie
meglátja. Anélkül is van elég baja, hogy engem kellene
vigasztalnia. Hiszen tudtam én, hogy ez valamikor bekövetkezik.
Semmi elkötelezettség, mondta Jason. Ostoba voltam, hogy azt
hittem, Jason ugyanolyan szerelemmel szeret, mint én Qt.
Istenem, de fáj!
De nem szabad sírni. Nem szabad, hogy Charlie megtudja.
119
Megállt a ház ajtajában, nagy levegQt vett, hogy összeszedje
magát.
Teljesen persze nem fogom tudni átverni Charlie-t, hogy egy
csöppet sem érdekel, hogy Jason elment, de azt még eljátszhatom,
hogy minden rendben van, és Jason csak egy kis idQre utazott el.
Mert akkor lesz okom szomorúnak lenni, de mégsem látszik majd,
hogy össze van törve a szívem. Igen, ez lesz a legjobb.
Daisy nyelt egy nagyot, ragyogó mosolyt erQltetett az arcára,
és belépett a házba. Az ajtónál égett a lámpa, egyébként félhomály
volt. Daisy annyira fel volt zaklatva, hogy azt sem vette észre,
Charlie-nak, ha dolgozik, ennél sokkal több fény szokott kelleni.
- Charlie! Azt hiszem, Jason mondta neked, hogy... -és akkor
egy rémségesen ismerQs érzés kerítette hatalmába. Elhallgatott.
Igen, biztos ez az... Nem igaz, csak a tegnap este emléke,
amikor olyan nagyot tévedtem...
De most igaz volt.
Charlie nem aludt a karosszékben, hanem A festQállvány elQtt
hevert A földön.
- Charlie... - nyüszített fel a lány. - Istenem... nem...
De jött a tigrisléptq éj...
120
Daisy nem gondolta volna, hogy annyian lesznek a temetésen.
Nem is tudta, hogy Charlie-nak ilyen sok barátja van a telepen. A
mqvészek általában magányosak, nemigen jártak össze itt sem.
Mégis, most mind itt voltak, kicsit kényelmetlenül érezték
magukat, feszengtek, de legalább eljöttek, hogy végsQ búcsút
vegyenek Charlie-tól. Daisy megtörölte könnyes szemét, amikor
elfordult a sírtól.
- Válthatnánk pár szót, Miss Justine?
Daisy megfordult, és megpillantotta Eric Hayest. Nem fáson az,
csak az öccse, gondolta, és átjárta a fájdalom, amely azonnal heves
dühbe fordult. Nem akarta, hogy Eric itt motyogja el udvarias
részvétnyilvánítását. Épp elég sok mindenen ment át az elmúlt
napokban, nem hiányzott neki, hogy valaki még a naivitására és a
fájdalmára emlékeztesse.
- Micsoda meglepetés, hogy itt látom - mondta hqvösen. -
Attól tartok, nincs sok kedvem beszélgetni, Mr. Hayes.
- Eric - mondta a férfi, és elpirult, amitQl Daisy azonnal
megbánta, ahogy viselkedett vele. Hiszen nem Eric A hibás, amiért
a látványa felidézte benne a Jasonnal töltött utolsó éjszaka fájó
emlékét.
- Tudom, rossz az idQzítés - motyogta Eric. - És nem is
zavartam volna, csakhogy megígértem Jasonnak.
121
- Tessék?
- Jason küldött, hogy segítsek magának, mert Q nem jöhetett
el.
Hát persze, hogy nem tudott eljönni Charlie temetésére, mert el
van foglalva Az éj dalával. Ráadásul biztos nem akarja, hogy Q,
Daisy félreértse a részvétét, és valami mélyebb érzést sejtsen
mögötte. Daisy elfogadta mindkét tényt, de ettQl még inkább
neheztelt rá. Lehet, hogy Qt kihúzta a stáblistájáról, de a fene egye
meg, Charlie a barátja volt, és Jasonnak itt kellene lennie, hogy
elbúcsúzzék tQle.
- Nincs szükségem segítségre.
- Kérem! - szólt Eric és megfogta Daisy karját. - Jason nem
kér tQlem gyakran szívességet. Megköszönném, ha hagyná, hogy
teljesítsem, amit kért.
- Nem tudom, mit... - kezdett bele, de amint meglátta a férfi
könyörgQ tekintetét, elhallgatott. Miért is ne, mit számít mindez? -
Rendben, beszélhetünk, amíg elkísér a kocsimhoz.
Eric megkönnyebbülten felsóhajtott, és csatlakozott a lányhoz.
- Mit tehetnék önért? Sajnálom, hogy egyedül kellett intéznie
a temetéssel kapcsolatos tennivalókat. A színház igazgatója csak
tegnapelQtt értesítette Jasont az édesapja haláláról.
Daisynek elkerekedett a szeme.
122
- Miért kellett volna értesítenie Jasont?
- MielQtt elutazott GenfbQl, Jason felhívta, és megkérte,
tudassa vele, ha magának... - Eric elhallgatott, majd kis idQ múlva
óvatosan hozzátette: - .. .valamire szüksége lenne.
- Aha, értem. Nagyon kedves - mondta a lány, és nagyon
igyekezett, hogy ne érzQdjék hangján a keserqség. Úgy gondolta,
nem lehetetlen, hogy Jason bizonyos felelQsséget érez iránta,
miután elvette a szüzességét. És az is lehet, hogy a maga módján
Qszintén fájlalja Charlie halálát. - Sajnálom, hogy miattam fáradt.
Még amikor Charlie élt, nem tudtam elképzelni, hogyan fogom
túlélni a halálát. De rájöttem, hogy az ember mindig talál magában
elég tartalékot ahhoz, hogy bármit kezelni tudjon. Nincs szük-
ségem segítségre.
- Mondja, miért nem veszi igénybe a segítségemet? Remekül
tudok intézkedni biztosítási és költöztetési ügyekben. SQt, még
élvezem is.
- Költöztetési ügyekben?
- Hát csak nem akar többé ott lakni abban a házban? Az a sok
fájdalmas emlék... És... szóval azt reméltük, hogy most már eljön
New Yorkba.
Daisy döbbenten nézte a férfit.
- Hát a Desdemona. Most már nincs rá oka, hogy
123
visszautasítsa a szerepet. Bolond lenne, ha nem vállalná el.
Meglátja, rakétaként ível majd fölfelé a karrierje.
- Attól tartok, hiába jött. Még mindig nem akarok szerepelni a
bátyja darabjában.
Eric egy darabig nem szólt semmit.
- Szóval Jason az oka? Említette, hogy maga esetleg neheztel
rá. - Zavarba jött, de folytatta: - Nem tudom, mi van maguk között,
és nem is az én dolgom. Én csak az üzenetet vivQ küldönc szerepét
játszom. Hadd tegyem hát a dolgomat, jó? - Olyan kedvesen,
kisfiúsán mondta, hogy Daisy is megenyhült.
- Sajnálom, hiszen maga semmirQl sem tehet. És mi az üzenet?
- Az, hogy ha elfogadja Desdemona szerepét, akkor a [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]